Vám-számháború

A 2002. évben kirobbant és országos méretűvé terebélyesedett növényi zsír vám­tarifa-számháború egyik szenvedő alanyaként kezdetben tévedésnek véltem, hogy utólagos vámellenőrzéssel kb. 100 millió Ft vámterhet kíván az m-GEL Kft-től bevasalni a területileg illetékes vámhatóság.

Később rádöbbentem, hogy az (I)gazság­szolgáltatás áldozatává váltam. Az okosabb élelmiszergyártók elmenekültek az országból, az itthon maradók egy része csőd-közeli helyzetbe került, én pedig pereskedni kezdtem. Ekkor szembesültem azzal a helyzettel, hogy a rendszerváltás óta kevésnek bizonyult 15 év arra, hogy az Igazságügyi Szakértőkre vonatkozó szakmai törvény hatályba lépjen. Kevésnek bizonyult, hogy az írott jog adjon választ arra a nem költői kérdésre, hogy meddig tart a szakértői vélemény vitathatóságának az alkotmányos szabadsága, és hol kezdődik a szakértő büntetőjogi felelőssége? Mindenki elismeri az igazamat, de senki sem meri kimondani, mert a függetlennek tartott intézmények nem akarnak precedenst teremteni.

A történet röviden:

1988. óta havonkénti rendszerességgel importáltam terméket a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően. A szokásos előírások szerint általában az import árú behozatalát a vitatott időpontban behozatali vámköltség terhelte, bizonyos áruféleségeket kivéve. A hatályos jogszabályi besorolás és a tényeknek megfelelő termékazonosítás szerint a fent jelzett importom (pálmazsír) a vámmentesen behozható termékkörbe tartozik.

Ennek alapja az importált termék kémiai összetétele, vagyis a műszerekkel mérhető zsírsav-összetétel. A pálmaolajra jellemző zsírsav összetételt a nemzetközi szakirodalmat átvéve a Magyar Élelmiszerkönyv tartalmazza. Az általunk behozott termék ennek a minősítésnek megfelelt, az áruval együtt érkező kémiai szakminősítés alapján. Ezt a minősítést éveken keresztül elfogadta a vámhatóság úgy az én cégem, mint a konkurens vállalkozások esetében.

2002. elején egy valós adatokat tartalmazó, de magyarázatában a valóságtól eltérő szakvéleményre hivatkozva a vámhatóság öt évre visszamenő hatállyal a valóságtól eltérő termékkörbe sorolta be az importált pálmaolajat, és rendkívül magas vámteherrel sújtotta a behozatalt utólagos vám, vámpótlék, késedelmi kamat stb. kivetésével.

Kezdetben úgy véltem, hogy a szakvélemény gondatlan tévedés következménye, ezért a meglévő ellenminta vizsgálatát is felajánlottam a tévedés tisztázására.

Legnagyobb megdöbbenésemre a szakvéleményt a hatóság a hasonló, de más céget érintő utólagos vizsgálattól eltérően az én cégem esetében nem tartotta szükségesnek más szakértővel felülvizsgálni.

Ezért büntetőfeljelentést kezdeményeztem a Fővárosi Főügyészségen, mert akkor már nyilvánvalónak tűnt, hogy a szakértő tudatosan a valóságnak megfelelően mért kémiai értékekhez nem a valóságnak megfelelő magyarázatot fűzte. A vádhatóság a vizsgálattól elzárkózott, érdemi eljárást nem folytatott, és tűrte, hogy a valótlan tartalmú szakvélemény az ügyben eljáró felülvizsgálati hatóságnál megmaradhasson.

A nyomozás megtagadása után panasszal fordultam a Legfőbb Ügyészséghez és indítványoztam az érdemi termékminősítő vizsgálatot más intézettel. Minden általam kezdeményezett eljárás az érdektelenségbe fulladt és az általam kifogásoltakat lényegi indoklás nélkül elutasította a Legfőbb Ügyészség.
Mivel meg vagyok győződve igazamról, felkerestem Magyarország leghíresebb étolajszakértőjét, a Magyar Tudományos Akadémia Étolaj Szekció vezetőjét, aki a vámhatóság által mért kémiai értékekből megállapította, hogy a vitatott termék pálmaolaj, azaz a hatóságok előtt megtámadott szakvélemény manipulált.
A büntetőeljárási jog a pótmagánvád útján lehetőséget adott arra, hogy igazamat a Fővárosi Bíróság kimondja, ezért büntetőeljárást kezdeményeztem a csatolt iratok és bizonyítékok megküldésével. Legnagyobb megdöbbenésemre indítványomat a Fővárosi Bíróság tárgyalás mellőzésével elutasította.
Igazam bizonyítására, büntetőeljárás kezdeményezésére nem maradt más törvényes lehetőségem, mint a Strasbourg-i Emberjogi Bíróságtól segítséget kérni.