Pékmesterek

Ilonka Boldizsár, a Magyar Pékszövetség elnöke augusztus 30-án az OMÉK-on jelentette be, hogy szeptember közepétől már kapható lesz az ország boltjaiban a „pékmesterek kenyere” elnevezésű, új technológiával készített kenyér.

Az OMÉK ideje alatt a Magyar Pékszövetség standja körül nagy volt az érdeklődés a „pékmesterek kenyere” iránt. A folyamatos kóstoltató és tájékoztatás a bevezető marketing tevékenység hatásos eszközének bizonyult.

A hónapok óta készülő akció lényege, hogy a Pékszövetség tagjai megpróbálnak egy kitörési pontot találni abból a csapdából, amelybe a kereskedelem kényszerítette őket. Az ötlet lényege, hogy legyen egy olyan kenyérmárka, amely minőséget képvisel, amely országosan reklámozható, és a pékeknek elfogadható nyereséget biztosít. Ennek érdekében a szövetség tagjai vállalják, hogy küszöbárat alkalmaznak (azaz senki nem adhatja egy meghatározott szintnél olcsóbban ezt a terméket), és betartják a pontos receptet és technológiát, hogy valóban egységes lehessen a termék az egész országban.

A „pékmesterek kenyere” adalékanyagoktól mentes, hosszú érlelésű kovásszal készült hagyományos jellegű kenyér, amely visszanyúl a sütőipar tradícionális megoldásaihoz, és ezáltal ma már különlegesnek számító ízvilágot és minőséget hoz vissza a fogyasztók asztalára.

Egységes csomagolásban, védett logóval kerül forgalomba, a tervek szerint 130 pékség által forgalmazott termék.
Az egységes minőséget a malmokkal való megállapodás is igyekszik támogatni, amely szerint a „pékmesterek kenyeréhez” egyedi lisztkeveréket szállítanak.

A bejelentés visszhangja a sajtóban jelentős volt. A HVG kiemelte, hogy a kezdeményezés egy olyan széleskörű megállapodás eredménye, amelyhez a gabonatermelők, a malmok, a pékek és a forgalmazók képviselői is hozzájárultak.

A fogyasztók figyelmét is felkeltette az újdonság. Az egyik internetes fórumon a következő hozzászólást tették közzé egy, a minőségi táplálkozásról, vendéglátásról szóló beszélgetésben:
„Lehet, hogy ennek a fórumnak a látogatói nagyon ifjak, és azt sem veszik észre, hogy Magyarországon sehol nem lehet kapni ropogós sós kiflit csak valami görbe gumiszerű pék-izét, amivel ki lehet húzni az ember egészséges fogát? A legközelebbi hely, ahol igazi ropogós sós kifli kapható, az Bécs.
Van egy jó hírem!

‚Újraéled a régi kovász

Az előkészületek megtörténtek, az utolsó akadály is elhárult az elől, hogy újra élvezhessük az igazi magyar kenyér ízét. Augusztus 20-át követően a Magyar Pékszövetség tagjai nekikezdhetnek a pékmesterek kenyere névre hallgató, adalékoktól mentes, régi-új termék gyártásának.’
A pékmesterek előbb-utóbb talán ráébrednek, hogy nem a multi áruházláncok ‚élelmiszeripari hulladékainak’ árával kellene versenyezniük, hanem a porosodó fiókokból elő kell venni a tradicionális magyar minőséget és ízeket.”

A magyar sütőipar komoly válságban van. – A kenyér alapvető élelmiszer, magától értetődő, hogy nagyon éles az árverseny – mondja Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség titkára. – Mielőtt Ausztria csatlakozott az Európai Unióhoz, fölkészítették a kisvállalkozókat, hogy nem mindenki fog megélni abból, amivel eddig foglalkozott. Hazánkban most kezdik belátni a „kicsik”, hogy együtt erősebbek. S amennyiben olyat produkálnak, amit a multik nem tudnak, megtalálják a fogyasztóikat.

A recept egyértelmű, kicsit hasonlít ahhoz, amikor a tengerben a kicsi halak rajokba tömörülnek, és olyannyira együtt mozognak, hogy távolról egyetlen hatalmas élőlénynek tűnnek. A biológusok szerint így egyértelműen jobbak a túlélési esélyeik. Kérdés, hogy vajon az üzleti életben vajon mennyire fog működni ez a stratégia?

A legnagyobb veszély éppen onnan fenyegeti a kezdeményezést, amelyre épít: a magyar tradíciótól. No nem a hagyományos kenyér minőségével lehet gond, hanem azzal a „jó” magyar szokással, hogy nem szeretünk belállni a sorba, képtelenek vagyunk az összefogásra. Ha mégis megtesszük, akkor pedig bizalom helyet állandóan a többieket lessük, hogy mikor „vágnak át” minket.

Ismerve a magyar mentalitást, nagyon sok energiát fog felemészteni az ellenőrzés, a csapat egyben tartása, a bizalom őrzése. Amíg a halak ösztönösen tudják, hogy együtt biztonságosabb, és eszük ágában sincs elhagyni a rajt, addig a magyar vállalkozó jellemző viselkedése ezzel éppen ellentétes.
Akad más probléma is. Ez a kezdeményezés nem fogja megoldani a méretgazdaságosság, a túl sok kis pékség problémáját. Ahogyan az egyik kaposvári pék fogalmazott: – Mi eddig is csak kovászos kenyeret sütöttünk, azaz ez a terv nem jelent számunkra változást. Amúgy úgy gondolom, a „régi” kenyérhez visszatérés nem oldja meg a pékek gondjait, hiszen nem csak a multik miatt alacsonyak az árak.

Túlságosan sokan vagyunk a piacon, túlzott a kínálat, így mindenki kénytelen a kívántnál alacsonyabb áron piacra dobni a termékeit.

Mindemellett a kereslet is kérdéses. Biztos, hogy lesz rá igény, de eddig is voltak prémium termékek, mégis a forgalom zömét az olcsó termékek adják. Hiába rossz a multik minősége, mégis azt veszi a fogyasztók jelentős hányada.

– Amíg az embereknek nincs pénzük megfizetni a minőséget, minden hiába – mondta egy dunántúli pékség tulajdonosa.
Mindezek ellenére szurkolunk a „pékmesterek kenyerének”. Jó lenne, ha sikerülne ezeken a nehézségeken úrrá lennie a résztvevő pékségeknek.

Mindentől függetlenül az már önmagában nagyon fontos eredmény, hogy remény van egy széleskörű iparági összefogásra, amely integrálja a beszállítókat, termelőket és a forgalmazókat is.