Pékboltlánc

A Príma Pék láncot kevés szakembernek kell bemutatni, hiszen Budapest vezető pékbolt-hálózatáról van szó.

A cég történetében sok tanulság rejlik, amelyekből talán nem késő még tanulni, ellesni valamit azoknak, akik a költségek növekedése (pl. gázáremelés) és a multikkal vívott árharc között őrlődnek.

Legjobb lesz, ha Bába József, a cég tulajdonos-vezetője meséli el a történetét, hogyan nyergelt át a sütőiparról a kereskedelemre úgy, hogy megmaradt a szakmánál:

– 1990-ben a vendéglátásból kerültem a sütőiparba, megalakítva családi vállalkozásként az Interback Kft.-t. Szívós munkával fejlesztve, bővítve elértük, hogy alig több, mint 10 év alatt az ország tíz legnagyobb sütőipari cége közé kerültünk. Az Interback meghatározó szereplője lett a magyar piacnak.

1999-ben vásároltam meg a Príma Pék láncot, amelyet még ’93-ban külföldi tulajdonosok alapítottak. A cég többször gazdát cserélt, és nem ment túl jól. Miután megvettük, teljesen átszerveztük, és talpraállítottuk.

Hamarosan szembesültünk azzal a különbséggel, amit a saját boltokban való értékesítés jelent a kiszállításhoz képest.
Itt nem kellett meggyőzni a kereskedőt arról, hogy igenis a vevő szereti az újdonságokat, és van fizetőképes kereslet a drágább termékekre is.

Arról nem is beszélve, hogy így a kereskedelmi haszon is a cégnél maradt, nem a boltok fölözték le.

Látva a különbséget, a multikkal való árharcba egyszerűen belefáradtam. Nyilvánvaló lett, hogy az a kizsigerelés, amit a kereskedelem folytat a sütőiparral szemben, el fogja sorvasztani a szakmát.

Ezért 2004-ben úgy döntöttem, hogy eladom az Interback Kft.-t, amelyet egy külföldi vevő meg is vásárolt. Egyedül egy kis, önálló pékséget tartottam meg, amely a Príma Pék lánc háttérüzemeként dolgozik.

A történet szép példája annak, hogy hogyan tud egy vállalkozás a piacon úgy pozíciót váltani, hogy az egy logikus fejlődés legyen, ne sötétbe ugrás.

Legalább ilyen érdekes az is, hogy hogyan állították talpra az addig nem túl sikeres boltláncot. Hogyan lehetett kihozni egy ilyen vállalkozást a gödörből, és felépítve továbbfejleszteni?
Erről így nyilatkozott:

– Amikor ’94-ben megvettük a Príma Péket, 14 boltból álló lánc volt. Ma is nagyjából ennyi üzletünk van, de jónéhányat átköltöztettünk. Teljesen átalakítottuk, felújítottuk a boltokat, az eszközöket, gépeket.

Kibővítettük az áruválasztékot mennyiségileg és minőségileg egyaránt. De a legfontosabb a szemléletváltás volt. Új vezetést kapott a cég és minden egyes dolgozóban a vevőcentrikusságot igyekeztünk tudatosítani.

Az eltelt 5-6 év alatt a forgalom a három-négyszeresére nőtt, és folyamatosan fejlődünk tovább.

A boltokban kínált termékek két részre oszthatóak: a kenyérféléket a háttérpékség (az, amely az Interback eladása után megmaradt) készíti és szállítja ki a boltokba. A 14 bolt eltart egy közepes pékséget. A kenyérfélék hagyományos technológiával, kovászolva, adalékanyag-mentesen készülnek. A vevők mintegy 30%-a ezekért jön, ők a törzsvevők.

Kezd kialakulni egy igényes, minőséget kereső réteg, amely megfizeti a magasabb árakat is, mert tudja, hogy így értéket kap a pénzéért.

A finompékáruk, töltött-leveles termékek a Szent István körúti központban készülnek, és fagyasztottan kerülnek kiszállításra, így biztosítva a helyben, frissen való kínálást.

Ez a felállás – no meg a mentalitás – sokkal komolyabb üzletekké teszi a Príma Pék boltokat, mint az aluljárók pár négyzetméteres sarkaiban egy kemencével fagyasztott árut helyben sütő látványpékségeket. Bába úr elmondta, hogy nem nyitnak olyan üzletet, amelyben nem fér el a teljes választékuk.
A vevők körében egyre inkább a snack jellegű, helyben vagy az utcán elfogyasztott ételek terjednek. A forgalomnak is egyre nagyobb részét ezek teszik ki, nem beszélve a magasabb árrésről, és így a haszonból való még nagyobb részesedésükről.
A szendvicsek, pizzák, ilyen-olyan töltött táskák komoly hozzáadott értéket képviselnek, amely egyértelműen nagyobb nyereséget tesz lehetővé.

Ebben az üzletágban a döntő az, hogy hol helyezkedik el a bolt. A Príma Pék így választ ki egy új helyet:

– 50 méter élet vagy halál kérdése lehet egy olyan üzlet számára, mint a miénk, ahol a forgalom 70%-át az ötletszerűen betérő vásárlók adják.

Amikor új helyet választunk, akkor az elsődleges szempont, hogy minél több ember legyen egész nap az utcán. Lakókörnyezet szóba sem jön, csak ott van egész nap komoly forgalom, ahová az emberek dolgozni járnak. A bankok, irodaházak közelsége jó pont.

Konkrét forgalomszámlálást végzünk napközben többször is, egy-egy órára. Ebből - a többi bolthoz viszonyítva - egész jól meg lehet becsülni a várható forgalmat. Természetesen nem csak az emberek mennyisége, hanem az összetétele is számít, de ezt is figyelembe lehet venni.

A forgalmi csomópontok is ígéretesek, hiszen nagy az átmenő forgalom.

Adódik a kérdés, hogy érdemes-e a plázákba beköltözni? A Príma Péknek egyelőre egy ilyen üzlete van, de legalább még egyet szeretnének. A tapasztalatuk az, hogy a bevásárlóközpontok rendkívül szigorú feltételeket szabnak, szemben egy normál üzlethelyiséggel. Kikötik, hogy egészen záróráig kell a polcokon friss árunak lennie, ők határozzák meg a nyitva tartást és ezeket szigorúan ellenőrzik és betartatják. Ez másfajta gondolkodást igényel, mint a teljesen önálló vállalkozás, de könnyű belátni, hogy a plázák enélkül nem működhetnének, hiszen néhány renitens bolt elrontaná a többiek üzletét.

Miközben Bába úrral beszélgettünk, elgondolkodtam azon, hogy vajon mennyire járható út az övék mások számára. Így foglalta össze a véleményét:

– Annak már késő, aki a csőd felé tart. Komoly beruházást igényel, és megvan a kockázata. Nekünk is volt olyan üzletünk, amellyel melléfogtunk és minden előzetes bizakodásunk ellenére be kellett, hogy zárjuk.

Az elmúlt években a sütőiparban messze nem keletkezett annyi nyereség, hogy ebből boltláncot építhessenek ki a pékek.
Még mi is érezzük a nyomott árak hatását, hiszen mi sem adhatjuk annyiért a kenyeret a saját boltunkban sem, mint amennyiért mondjuk Bécsben kapható. Miközben nagyjából minden más ugyanannyiba kerül.

A legfőbb akadály a tőke hiánya. Ha viszont ez valahogy előteremthető, akkor nyilvánvalóak az előnyei a saját boltnak a kiszállítással szemben.

Felbecsülhetetlen az az érték is, amely a vevőkkel való közvetlen kapcsolatot jelenti. Könnyedén ki lehet próbálni újdonságokat, és azonnal lehet reagálni a megváltozott igényekre.

Bába József szerint már 10 éve is azt hitték a pékek, hogy ez a mélypont, de azóta évről-évre rosszabb lett a helyzet. Ki tudja, hogy még hová fajulhat?

A Príma Pék megtalálta a megoldást, amely ugyan nem csodaszer, hiszen ők sem vonhatják ki magukat a közhangulat alól, de szinte biztosan a túlélés záloga számukra. Ez a vertikális integráció – ezzel a kifejezéssel illetik azt a helyzetet, amikor egy cég a beszállító - gyártó - kereskedő láncból egynél több pozíciót foglal el egyszerre. Ezzel ki tudja védeni a beszállítók vagy vevők erős alkupozíciójából származó veszélyt, jelen esetben a multinacionális kereskedelmi láncok irtózatos árleszorító hatását.

Évek óta számtalan fórumon elhangzott – mi is többször írtunk róla –, hogy a saját bolt, boltok mennyire fontosak lennének a sütőipar számára. Sok ilyen üzlet született, és jó látni őket, hogy szépen fejlődnek, és komoly forgalma van a legtöbbnek.
Az is sokatmondó, hogy a Príma Pék épp most nyitotta meg legújabb üzletét a Múzeum körúton. Lassan, csendesen, de folyamatosan fejlődnek, bővülnek. Ez pedig sajnos manapság enyhén szólva nem minden sütőipari vállalkozásról mondható el.