Kenyérfesztivál

Hírlik – járt már korábban is egy magyar „delegáció” Saviglianoban: azok jó sokan voltak, lóháton érkeztek meghívó nélkül, és rövid idő alatt sok furcsa dolgot műveltek - igaz, ez úgy 1.100 éve történt....

Akkoriban a vidéket ligúrok, kelták lakták, majd később a Lombard Liga tagjaként indult meg a fejlődés, ami azután 1.400 körül érte el tetőpontját, amikor a város a Savoya-család birtokába került. A Savoyák sok herceget, több királyt és pápát adtak Európának, de a hadvezéri szárny sem ismeretlen – Jenő nevű fényes utóduk vezette a Budát a török uralom alól felszabadító nemzetközi hadsereget – de ez is jó rég volt...
A 25.000 lakosú Savigliano Piemont tartományban, Torinótól 40 km-re dél felé, barátságos dombos vidéken fekszik – minden domb tetején egy-egy várkastéllyal – egy komoly mezőgazdasági hagyományokkal bíró terület egyik központjaként, amely a szőlő és bor mellett a gabonájáról híres. Ennek alapján kerül itt megrendezésre évek óta szeptember közepén a háromnapos Kenyér Fesztivál. A jellegzetes olasz népünnepély a valóban csodálatos történelmi belváros teljes területén, tereken, utcákon zajlik és mintegy 100-120 ezer látogatót vonz a környékről, de messzebbről is, és felvonultatja a pékmesterség legszebb termékeit, de a környék más világhírű kulináris nevezetességét – sajtokat, sonkákat, borokat, tésztaféléket, olajokat, fűszereket - is.

A idei Fesztivál – jelentős EU-támogatással - nemzetközivé vált: a sok olasz tartományon kívül meghívást kapott Irország, Lengyelország, Fehér-Oroszország, Szlovákia, Románia, Szlovénia, Franciaország – és Magyarország is. A rendezők szándéka szerint minden országból egy-egy kiválasztott kisváros csapata képviselhette országának kenyér-hagyományait, bemutatva néhány ízelitőt vedéglátásának, idegen-forgalmának jellegzetességeiből is.

Magyarországon a választás Komárom városára esett, az itt kialakított Kenyérmúzeum, a komáromi híres Erőd-rendszer, valamint a történelem által hosszú időre kettészakított, és az EU által újra együtt működő két városrész, Észak- és Dél-Komárom méltán keltette fel a Rendezők érdeklődését. Komárom Polgármesterének – Zatykó János úrnak - meghívására Savigliano város és a Fesztivál vezetői idén júliusban meglátogatták a Komáromi Kenyérünnepet, ami annak ellenére nagyon megnyerte tetszésüket, hogy kétnapos eső meglehetősen elmosta a rendezvényt. Igy kapott meghívást a Magyar Pékek Fejedelmi Rendjének pék-csapata – Baltás Zsuzsa vezetésével Demeter Irén, Gulyás Tóth István és Both Ákos pékmesterek – a Monostori Erőd csapata, valamint a két Komárom önkormányzatának vezető képviselői, a Polgármesterek személyes megbízottai.

A mintegy 14 órás busz-utazás fáradalmait a késő esti megérkezéskor azonnal feledtette a vendéglátók szívélyes fogadtatása, vacsorával vártak, szállásunkra kísértek – és az ellátás, étkezések, szállás szervezése a továbbiakban is elismerésre adott okot.

A Fesztivál gyakorlatilag az egész városban zajlott, a gyönyörű régi épületek, utcák, terek kávézói, terszai - a zene, tánc és a tömeg állandó nyüzsgése felejthetetlen hangulatot és élményt nyújtott.

A országok pék-csapatait 7 helyszínen a legmodernebb eszközökkel teljesen berendezett pék-stúdiók várták, melyeket különböző gépgyártó cégek sponzorként jórészt térítésmentesen bocsátottak rendelkezésre.

A pékek itt félnapos váltásokkal dolgozva mutatták be országuk jellegzetes kényérfajtáit, melyeket aztán kóstoltatásra, zsürizésre, kiértékelésre begyűjtöttek. A magyar pék-csapat egyike volt a legjobbaknak, káposztalevélen sült, kovászolt kenyereink, fonott és kulcsos kalácsaink, töltött, mákos, diós süteményeink – és az ott ismeretlen pogácsaféléink nagy feltünést és tetszést arattak mind szakmai, mind fogyasztói oldalon.

A Magyar Pékek Fejedelmi Rendje nemcsak munkájával és kiváló termékeivel, de elegáns díszruhájával is általános elismerést aratott, és több országba is meghívást kapott.

A főtéren egy nagy színpad körül minden résztvevő ország egy saját sátorban mutathatta be idegenforgalmi vonzerejét, a színpadon szinte állandóan – de a téren spontánul is - szólt a különböző népek zenéje, táncai.

A meghívott országok – minket, no meg az íreket kivéve – valamennyien komoly népművészeti zenész-táncos csapattal érkeztek és nagy sikert arattak. Elgondolkodtató, hogy ezek a „kultúrosok” mind külön fizetség nélkül – koszt-kvártélyért - tették a dolgukat nagy lelkesedéssel, ami ma már magyar viszonyok között szinte elképzelhetetlen.

A sok főleg kenyérhez kötődő program mellett különböző témákban – hagyományok, turizmus, népek-városok-fiatalok kapcsolata – nemzetközi workshopokat, megbeszéléseket is rendeztek, ahol az egyes országok képviselői eszmét cseréltek és érdekes vitákba bonyolódtak. Elmondhatjuk, hogy itt viszont egyértelműen a magyarok szerepeltek a legjobban és igazi profik módján vitték a prímet valamennyi témában, ami a rendezők korábban is feltűnő barátságosságát csak tovább fokozta.
Talán ennek is köszönhető az utolsó napon kötött előzetes megegyezés, miszerint a savigliano-i rendezők javasolni fogják, hogy ez a jelentős EU-támogatást élvező rendezvény a jövőben felváltva náluk, illetve Komárom városában – mindkettőben (!) - kerüljön megrendezésre, amiről a konkrét tárgyalások hamarosan megkezdődnek.