Siker

A maglódi Sütőgép Kft.-t sokan ismerik, de azt valószínűleg kevesen tudják, hogy van egy saját pékségük is. Érdekes és tanulságos története van.

A Sütőgép a rendszerváltás után német sütőipari gépek felújításával és azok értékesítésével foglalkozott. Pontosan szemben velük működött egy kis pékség, amely az első UKBA kiállításon vett tőlük kemencét és dagasztót. A szomszédságra való tekintettel hitelben is odaadták neki, hiszen jó volt a kapcsolat, ha kellett egy kis bemutató az érdeklődőknek, onnan hoztak nyers tésztát, hogy a gépek működését élesben is meg lehessen mutatni.

Történt egyszer, hogy Petrovics János, a Sütőgép Kft. tulajdonosa kapott egy tele­fonhívást Pestről, hogy Maglódon, az Ady Endre utcában kemencét és dagasztót fog az APEH árverezni a pékségben, és vállalják-e a felújítását. Ekkor tudta meg, hogy a még kifizetetlen gépeikre a szomszédnál már az Adóhivatal tette rá a kezét. Mit volt mit tenni, Petrovics úr is megjelent az árverésen és megvásárolta lényegében a saját gépeit, végül pedig az egész üzemet.

Megbízta az egykori vállalkozót a pékség vezetésével, ami lényegében ugyanúgy működött, mint előtte, csak anyagilag rendbetéve. Az egykori vállalkozó is úgy gondolta, hogy a dolgok nem változtak, így pár év elteltével a tulajdonosoknak szembesülni kellett azzal, hogy saját zseb­re dolgozik, magyarán lop.

A következő szakaszban megpróbálkoztak kívülről hozni vezetőket, de mivel szakmailag nem voltak igazán jók, így nem mentek semmire, a dolgozók sem fogadták el őket.
Természetes módon adódott, hogy a következő kísérlet az lett, hogy két régi dolgozót bíztak meg a műszakok felügyeletével, lényegében ők ketten lettek a vezetők. Ez sem vált be, mert ők meg nem tudták érvényesíteni az akaratukat a többiekkel szemben, hiszen mindaddig együvé tartoztak.

Tavaly októberben újabb fordulatot vett az addig igazából csak vegetáló, félig-meddig kényszer-pékség sorsa.
Rátaláltak a megfelelő vezetőre, Duffer Péter személyében, aki egy neves budai pékségben dolgozott, képzett és tapasztalt szakember. Pétert vonzotta a kihívás, kíváncsi volt, hogy mire képes és amint elmondta, nagyon meg is tetszett neki ez a pékség. Van ugyanis egy óriási előnye ennek az üzemnek, mégpedig az, hogy a Sütőgép Kft. a tulajdonosa, amely­nek az utca túloldalán lévő telepéről gyakorlatilag bármilyen gépet, berendezést megkaphatnak, ha szükségét érzik.

Természetesen nem volt egyszerű a változás, hiszen az addig vezetői szerepet is betöltő dolgozók vissza lettek minősítve egyszerű pékekké, és el kellett fogadniuk egy kintről jött fiatalember irányítását.

Az új főnök egy stagnáló, sodródó üzemet vett át, amely az elavult termékstruktúrájával eltartotta ugyan magát, de fejlődésnek nyoma sem volt. A régi gárda jelszava az volt, hogy eddig is így csináltuk, minek változtassunk rajta?
Péter nem akarta három nap alatt átformálni a céget, lépésről lépésre fogott a modernizáláshoz.

Megmutatta, hogy mi hogyan kell elvégezni – ha kellett, többször is –, és onnantól kezdve megkövetelte, hogy úgy is csinálják, ahogyan mutatta.

Folyamatosan vezeti be az új termékeket. Nem egyszerre, hanem egyesével, csak akkor kezdve az újat, ha már az előző gyártása, értékesítése stabilizálódott.

Ebben nagy segítségére van a saját szakboltjuk, amely a pékséggel egy házban működik. Így módja van naponta többször is elbeszélgetni a vevőkkel, és az ő véleményük alapján megerősíteni azt, ami jól működik, és módosítani ott, ahol szükséges.

Átszervezte a műszakokat, világos feladatköröket határozott meg, és azokhoz felelősséget is rendelt. Ezzel kialakult egyfajta ambíció, mivel egyértelmű lett, hogy ki miért felel. Világossá vált az is, hogy kik azok, akik értékelve a változásokat a saját ötleteikkel is támogatják a fejlődést, és kik azok, akik a régi módszerekhez ragaszkodnának. Általában a fiatalok azok, akik jobban hajlanak a változásokra, „értik az idők szavát”.

A minőség javításában óriási szerepe volt az új vezető szaktudásának. Őt már nem lehetett „megetetni”, külső okokra fogva a minőségi hibákat. Ráadásul még azt is meg tudja mutatni, hogy hogyan kell úgy elvégezni az adott munkafázist, hogy a kívánt végeredményt kapják.

Az eredmény? Az elmúlt hónapokban meglódult a pékség forgalma, egyre messzebbről járnak hozzájuk és hamarosan megnyílik Maglód új bevásárlóközpontjában a második saját boltjuk, és már a Pesten nyitandó harmadikat tervezik. Annak ellenére, hogy Budapesttel ellentétben a kereskedők új termékekhez való hozzállása vidéken nagyon rossz, mégis egyre jobban terjednek az újdonságaik. Egy itt élő német meg is jegyezte, hogy a rozskenyereik éppen olyanok, mint otthon náluk.

A fejlődés folyamatos, végre az impozáns géppark is kihasználásra kerül. Kétféle kenyérszeletelőjük van (vékony és vastag szeletekhez), és természetesen így is rendelhetőek a csomagolt kenyerek. A ládamosó és a lemeztisztító sem mindennapos egy olyan kisüzemben, mint az övék. A meglévő kettő mellé szükségesség vált egy harmadik teherautó beszerzése is, amelyről már ma látszik, hogy meg fogja keresni az árát.
Milyen hatalmas változást hozhat egyetlen ember! Megtalálták a megfelelő, vezetői képességekkel is rendelkező szakembert, és egy addig stagnáló, vegetáló pékség látványos fejlődésnek indult. Van mit tanulni a történetből.